SZÖLLŐSI Géza

„A Kitin-szériám feleleveníti sanyarú gyermekkorom, amikor nem juthattam hozzá drága, nyugati játékfigurákhoz, ezért szerény eszközeimmel kénytelen voltam elkészíteni őket egymagam. Ez a gesztus főleg a harmadik világban még nagyon is él, bár manapság ironikus módon éppen arrafelé gyártják őket. Mivel a tárgyalt projekt alapanyaga nem más, mint thaiföldi bogarak, rovarok, ezért belehelyezkedtem egy thai kisfiú lelki gyötrelmébe: mivel nem kaphatom meg a népszerű transzformersz játékfigurákat, kisétálok a kertbe (a dzsungelbe), és bogarakból összetákolok valami látszólag hasonlót. A vicc az, hogy eme performansz során az eredmény rendelkezik azokkal az esztétikai, megjelenésbeli minőséggel, mint a popkulturális mintái, amelyeknek megalkotásuk módja, és tulajdonképpeni lényegük – business, konzumizmus, marketing, giccs, Holylywood… – szöges ellentétben áll a kicsiny szobrok esszenciájával, úgymint: természet, kézművesség, kötetlen fantázia, teremtés, tisztelet…”

A test elmúlásának és a megőrzésének kettősségében kibontakozó, egyszerre mimetikus és tudományos-fantasztikus műtárgyak önmagukat reprezentáló anyagokból születnek, melyek így a művészet és az élet határmezsgyéjén helyezhetők el. Tudomány, fantázia, popkultúra és szexualitás keverednek az elsőre olykor bizarr látványban, mintha egy őrült preparátor, egy játszadozó kamasz, vagy a vonatok helyett élőlényeket modellező hús-fetisiszta műhelyébe léptünk volna. Szöllősi Géza (1975) műveiben a hús valóban hús, a szőr szőr, a kitin pedig valóban kitin. Mindez némi nyugtalansággal vegyes kíváncsisággal tölti el az észrevétlenül voyeurré váló nézőt. – Schneller János