Berlin felett a kék – Márton Enikő kiállítása

Márton Enikő festészetében a harsány színek finom tónusátmenetei alakítják ki a folyamatos változás érzetét keltő haptikus formákat, melyek részletei táji elemeket – dombot, horizontot, sziklát, vízpartot – idéznek, és így a látvány absztrakciójaként is értelmezhetők. Ez az absztrakció azonban egyre kevesebb szálon kötődik a látható világ elemeihez, és egyre inkább saját, festői megoldásaiból építkező, immanens törvényszerűségeinek engedelmeskedik. Ebben, a fizika törvényeit figyelmen kívül hagyó világban a virtuális terek látásmódja érvényesül, amely a monitorok fénnyel telített, ragyogó színeivel keveredve pszichedelikus látomásokat idéz.

Márton művein a festés folyamatának dokumentálása az ecsetnyomok látványán és – saját palettáját megidézve – a színek keveredésének láttatásán keresztül érvényesül, amely nem csak a művész médiumtudatos, önreflektív attitűdjének tanújele, de a térbeliség és a dinamizmus érzékeltetésének festői eszköze is egyben. A tér illúziója a síkon azonban soha nem a hagyományos értelemben vett perspektíva szabályai szerint épül fel, hanem az egymás mellé helyezett színkontrasztok által keltett mélységérzetek, és a gyakran tektonikus formákat idéző, párhuzamos ecsetnyomok irányából és egymáshoz viszonyított helyzetéből következik. Az olykor egymással is konkuráló térbeli viszonyulások, a fragmentált táj-idézetek egymásba kapcsolása és az üresen hagyott felületek tágassága elbizonytalanítja a nézőt, és egyfajta lebegő hatást kölcsönöz az amúgy is könnyed, oldott formáknak. Ezek az egymásba oldódó formák azonban egyáltalán nem anyagtalanok; tömegük és szerkezetük van, pasztózus festésmódjuk anyagszerűséget és erőteljes plaszticitást biztosít nekik.

A könnyed, lebegő dinamizmus és a súlyos anyagszerűség találkozik a vásznakon, és alkotja meg e két ellentétes minőség vizuális szintézisét. Ez a kettősség a művész kétféle festésmódjában is tettenérhető: az oldott, elfolyó színterek lágy íveit a szabályos struktúrával és határozott formákkal rendelkező alakzatok tagolják egy-egy kompozíción belül. Márton művészete így a formátlan anyagszerű minőségek és a vaskos, határozott formák párbeszédeként is leírható.

Márton Enikő Berlinben él és alkot, de ezzel együtt a hazai kortárs művészeti élet aktív, rendszeresen kiállító szereplője. Festészete folyamatosan alakuló, kísérletező művészet, melynek gyökerei a nemzetközi informel és a hazai kolorista hagyomány nemzeti karakterét szintetizálja.

– – –

Márton Enikő
Fehérgyarmat, 1980

TANULMÁNYOK
2015 Doctor of Liberal Arts, fokozatszerzés, Pécsi Tudományegyetem Művészeti Kar, Pécs
2009-2012 Pécsi Tudományegyetem Művészeti Kar, Doktori Iskola, festő szak, Pécs
2012 University of Lapland, Faculty of Art and Design, Rovaniemi, Finnország
2004-2006 Akademie der Bildenden Künste, München, Németország
2001-2002 Akademie der Bildenden Künste, festő szak, München, Németország
1999-2004 Pécsi Tudományegyetem Művészeti Kar, festő szak, Pécs

FŐBB DÍJAK, ELISMERÉSEK
2011-2012 Erasmus Ösztöndíj, University of Lapland, Faculty of Art and Design, Rovaniemi, Finnország
2009-2012 Doktori Ösztöndíj, Pécsi Tudományegyetem Művészeti Kar, Doktori Iskola
2003-2004 Köztársasági Ösztöndíj, Pécsi Tudományegyetem, Művészeti Kar
2001-2002 Erasmus Ösztöndíj, Akademie der Bildenden Künste, München

FŐBB EGYÉNI KIÁLLÍTÁSOK
2022 Belső terek, Gebauer Galéria, Civil Közösségek Háza, Pécs
2021 LAB, Evelyn Drewes Galerie, Hamburg, Németország
2021 INSIGHT – the window, ZÖNOTÈKA, Berlin, Németország
2020 Herein ins Offene, Galerie Weisser Elefant, Berlin, Németország
2019 Analogous Dimensions/ Marion Finkkel közösen
2019 A:D: curatorial, C24 Gallery, New York, USA
2019 Himmel über… Zwischenräume, Aperto Room, Berlin, Németország
2018 Passages, Collegium Hungaricum, Berlin, Németország
2016 Space to be, Galerie Weisser Elefant, Berlin, Németország
2015 Where were you when… , ZÖNOTÈKA, Berlin, Németország
2014 Fészek Galéria, Budapest
2013 Szín-Tér, Flux Galéria, Budapest

– – –

Berlin felett a kék
Márton Enikő kiállítása a Resident Art galériában
2022. november 3. – december 22.
1085 Budapest, Horánszky u. 5.
A kiállítást Bordács Andrea esztéta, az ELTE SEK Vizuális Művészeti tanszék docense, tanszékvezetője nyitotta meg.

Fotók: Hernád Géza