Shifting Baseline – Április 17-én nyílik Stark Attila új kiállítása a Resident Art galériában

A felejtés az egyik legemberibb tulajdonság, amelyhez elsőre talán negatív asszociációkat kapcsolunk, valójában nem csak fontos, de nélkülözhetetlen az agyunk működése szempontjából, hiszen felejtés nélkül hamar telítődnénk információval, begolyóznánk. Ezért fontos igazán az alvás, melynek során az agyunk nem csak beépíti az információkat, hanem szelektál, töröl és felejt is. A jelenség egy másik formája a kollektív felejtés, amely leginkább társadalmi, civilizációs szinten megy végbe. A kulturális emlékezet, amely népcsoportokat, országokat, generációkat kapcsol és tart össze, folyamatosan, ám viszonylag lassan változik. A ’shifting baseline’ kifejezést legújabban annak a jelenségnek a megnevezésére használják, ami az egymás után következő generációk magától értetődőségeiben és alapvetéseiben történő észrevétlen változásokat írja le. Egy generáció számára újdonságnak, botránynak vagy tragédiának megélt helyzet egy következő generáció számára már magától értetődő jelenség, amihez folyamatosan adaptálódik a közösség. Az újabb nemzedék elfelejti a korábbi generáció viszonyait és a sajátját tekinti alapvetésnek. A magyarul kissé faramucinak hangzó „változó alapvonal szindróma” fogalma persze nem ismeretlen sem a művészetben, sem a tudományban. Isaac Asimov méltán híres Alapítvány tetralógiája is sokat foglalkozik a kollektív felejtés és a civilizációs hanyatlás kérdéskörével. Korunk digitalizált tudásközpontjai és az azonnal hozzáférhető információ magától értetődősége minden korábbi tudást és műveltséget megkérdőjeleznek, miközben a hiteles információ egyre nehezebben szűrődik ki. A felejtés mindennél gyorsabb járványként terjed, és fel kell tennünk magunknak a kérdést, hogy egyáltalán van-e még kulturális értelemben vett ’alapvonal’, vagy ahogy korábban neveztük, általános műveltség, amit egy generáció, vagy egy közösség a magáénak tekint?

Stark Attila vizuális világának szereplői erőteljesen beépültek a kétezres évek kortárs vizuális emlékezetébe, figurái ismerős alakokként köszönnek vissza a vásznakról. Tavalyi kiállításának képei azonban elmozdultak egy kevésbé trendi, de annál érdekesebb, ironikus-bukolikus festészet felé, ahol a természeti környezet és az ember ambivalens kapcsolata egy újfajta festőiséggel párosult. Jelen kiállítás képein – e kettő szintéziseként – visszatérnek Stark jól ismert lényei, akik olykor a Plants from Here világában, máskor a barokk festmények aktualizált kulisszái előtt jelennek meg. Sőt, a figurák néha a festészettörténet protagonistáinak bőrébe bújnak, amit persze csak akkor tudunk kellően értékelni, ha mind az eredetit, mind a Stark-féle világot ismerjük. Giorgione klasszikus és a KuloCity vicces figuráinak találkozása persze primer módon is működik, de egy másik síkon akár elkeseredett segélykérésként vagy keserű összekacsintásként is értelmezhető azon kipusztulófélben lévő kevesekkel, akik még képesek dekódolni az ilyen utalásokat. A Shifting Baseline festményei a művész saját korszakai közti játékos utazáson túl a kollektív vizuális emlékezetre, és így a művészettörténet fontosságára is ráirányítják a figyelmet.

Schneller János
Budapest, 2024. március 28.

 

SHIFTING BASELINE – Stark Attila kiállítása

Megnyitó: 2024. április 17., szerda 19 óra
A kiállítást megnyitja: drMáriás
A kiállítás ingyenesen látogatható május 25-ig a Horánszky utca 5. első emeletén.
Nyitvatartás: szerdán, csütörtökön és pénteken 13-tól 18 óráig; ill. előzetes bejelentkezés alapján a [email protected] e-mail címen