BENKŐ Barnabás

Benkő Barnabás (1994) képeinek egyik legfontosabb motívuma az elrejtés, a kitakarás, a meg-nem-mutatás gesztusa. Inspirációs forrása pedig a klasszikus értelemben vett street art és a informel irányzatok. A párhuzamos sávokkal tagolt képfelületek több egymást fedő, kitakaró rétegből épülnek fel, melyek eltérő mélységek illúzióját keltik. Olyan érzésünk van, mintha az eredeti látványt később egy újabb réteggel fedték volna le, így az alatta lévő már csak részben lenne hozzáférhető. A háttérből előbukkanó vad ecset-, és spray-nyomok a térrel együtt az idő dimenziója felé is megnyitják az értelmezés tartományát; a múlt eseményeinek vizuális nyomait mintha nem is egy, hanem számos ismeretlen kéz festette volna, más-más időben egymásra rakódó rétegeket képezve a felületen. A látvány ezen aspektusa a szétgraffitizett gyárkerítések, külvárosi betonfalak és foszlott vakolatú tűzfalakon megjelenő tagek, gesztusok, jelek egymással konkuráló látványát hitelesen idézi. Ebben a vizuális kavalkádban tesz némi rendet az a párhuzamos sávokból épülő rács, amely egyfelől elválik az alatta rejlő rétegtől, másfelől azonban színében és felvett mintáiban mégiscsak szerves részévé válik a látványnak; beépül a kép eredeti, geszturális rendszerébe. – Schneller János