(Magyar) Megnyílt a Garten Balaton 2021!

Sorry, this entry is only available in Hungarian. For the sake of viewer convenience, the content is shown below in the alternative language. You may click the link to switch the active language.

Július 30-án 17 órakor tartottuk a Garten Balaton kortárs művészeti hetek és képzőművészeti vásár megnyitóját a lovasi Nagy Gyula Galéria kertjében. A közönséget Schneller János művészettörténész és Bánki Ákos képzőművész, a Garten alapító-kurátorai köszöntötték. Az alábbiakban Fenyvesi Ottó író, költő megnyitószövegét közöljük:

Tisztelt egybegyűltek!
Tisztelt lovasiak, tisztelt vendégeink!

Önök egy három hetes összművészeti fesztivál megnyitóján vannak, ahol ildomos komoly és kevésbé komoly dolgokról szólni.

Először szóljunk a komolyakról:
„A szellemi elit manapság kénytelen együtt élni a kapitalizmus romboló kreativitásával, a sokszorosíthatósággal és a tömegművészettel. Mert élménygyár és kulturális szórakoztatóipar van. Ebből kifolyólag az elitista művészet kezd egyfajta szubkultúrává válni. A nyugati elitista értékrendszer kezd szétesni sok-sok kis mikrokulturális, szubkulturális jelenségre. Ezernyi más, sokkal inkább az elementáris egzisztenciális helyzetekre reagáló, értékrendszer alakul ki és létezik.
A művészet már nincs abban a pozícióban, mint a klasszikus avantgárd idején: az útmutató szerep eltűnt. Ehelyett sokkal inkább a különleges látványra, ritmusokra és zajokra figyel, a lényeges megfigyeléseket kommentálja, azok regisztrálására szorítkozik. Szerényebb igényű, már nem akarja az egész társadalmat megmagyarázni és megváltoztatni.
Az apró szubkulturális körökben a művészet valamiféle életmagyarázattá, filozófiává, életelixirré válik. A művészet már régen lelépett a váteszi porondról, persze továbbra is a legmagasabb szellemi produkció marad, de ugyanakkor életélmény, élettapasztalat is lesz.
Egyesek szerint az avantgárd művészet a valósággal szemben, a hétköznapi élet valóságával szemben egy utópikus válóságot képviselt. Ma már nincsenek utópisztikus projektek. Sokkal inkább a kicsi részletekre figyelünk. Itt egy kis megfigyelés, ott egy kis intervenció, ott egy kis kommentár, és ebből a mozaikszerű valóságtörmelékből áll össze a kortárs művészet realitása. Ez nem fragmentáris, nem kaotikus, hanem ez a realitás.
A realitás kisöpörte az általános érvényű absztrakt képleteket, elméleteket, esztétikákat. Lokális meghatározottság, individuális meghatározottság, multikulturális meghatározottság lépett a helyükre.
A mai művész nem kiábrándult, nem lázad, mint a régiek. Inkább realista és szkeptikus. Kis lépésekből, felvillanásokból épít alkotói életművet, egy komplex rendszert.
A hagyományos, megmerevedett művészi aktusok megvédendő lényeggé merevítése helyett más spekulatív tendenciák alakulnak ki, melyek szándéka az egészen új alkotói gyakorlattípusok kialakítása. A 21. század művésze a mesterségének kutatásával egyidejűleg mélyed el a lélek és a világ életében.
És hát a kontextus is változik, nagyon nagy sebességgel. A modern természettudomány egyre inkább megkérdőjelezi a bennünket körülvevő valóság megismerhetőségének módjait. Ezzel egy időben a belső valóság fogalma is megkérdőjeleződik. A tudósok, az írók és a művészek kételkedni kezdhetnek az Én egységében – gondoljunk Freud, Proust, Joyce vagy a mások műveire. A nyelvfilozófusok és Foucault munkássága nyomán a szubjektum megismerhetetlenségének tétele még inkább előtérbe kerül: úgy tűnik, nem a szubjektum uralja a nyelvet, hanem a nyelv a szubjektumot. Megszűnik a hierarchikus alárendeződés, egy teljesen horizontális egymás mellé rendelés alakul ki a kortárs művészetben.
A művész számára egyre fontosabbá válik korunk informatizált társadalomához fűződő viszonya. Magatartásformát kell választania. Amennyiben a valóság csak a felszínen ismerhető meg, s mint mélység, ellenáll mindenfajta megjelenítésnek, kétféle magatartásmód lehetséges: a művész vagy tudatosan a felszínt választja, vagy kockáztat és elfogadja a megismerhetetlen kihívását.
Sokan elutasítják a mélységet, és kizárólag arról hajlandóak beszélni, amit biztosan, a félreértés kockázata nélkül tudhatunk. Mások meg nem. Tény, hogy a művész belebonyolódik, majd – a mű elkészültével – kihátrál a valóságból.”

Tisztelt közönség!
A végén szóljunk néhány kevésbé komoly dologról:
Szeretem, amikor a művészek hetekre elárasztják a falut. Hangozzon bármilyen patetikusan is, valami nagy-nagy szabadság, öröm, boldogság érkezik velük. Sui generis. Van abban valami felszabadító, ahogyan keresik a saját útjukat az Ismeretlen felé, az Igazság felé, amire megvan a jó okuk, késztetésük, mániájuk, rögeszméjük, amiért vállalnak minden kockázatot, veszélyt. Lehet, hogy belepusztulnak, de lehet, hogy meglátják a fényt. Jó figyelni, együtt mozogni velük, ahogy megérintik Lovas és a környék hétköznapjait a legkülönbözőbb rendezvényekkel képzőművészeti kiállításoktól, a filmen át a koncertekig. A valóság meglepő szemiotikájába cseppenünk a Gartenben, ahol mindenből jel lesz. Összefonódik fikció a valósággal, a hétköznapi élettel.
Stílusok szállnak szembe egymással. Lehet, hogy éppen ebből lesz az új stílus. Ettől az egész ökológiai és esztétikai információáramlástól felélénkül a település. Felszabadulnak a környék motorikus funkciói, felszabadul a hely és lakói identitáskeresése. Mintha valamiféle nagy rendezés részeivé válnánk, amelyben semmi nem jelentéktelen. Mindennek jelentése van.
A művészet bennünk van! Az ember a médium. Három hétre itt most mindenki néző-szereplő-rendező szentháromságává válik. Nem úgy, ahogy Marcel Duchamp talált tárgyai, a ready-made-ek. Itt élőlények kerülnek be a kiállításokra, akik felszabadítják a kreativitásukat, önmagukat és ezáltal alakul a nyitott mű, – minden része lesz, ami él, itt és most. Nagy adag öniróniával nyakon öntve, természetesen. A humorérzékünk nem mondhat csődöt.
A népünnepélyeknek mindig is része volt a komédia.
Szórakoztató programok, események és helyszínek sokasága következik tehát három héten át.
A keverőpultnál Bánki Ákos és Schneller János!

Kezdődjön a harmadik GARTEN fesztivál!
Köszönöm, hogy meghallgattak!

Elhangzott: 2021. július 30-án, a lovasi Nagy Gyula Galéria kertjében
Fotó: Szendi Péter