
Rearview Mirror – Visszatekintés
A Resident Art galéria 2024 júliusában költözött a Bartók Béla útra és nyitotta meg új kiállítóterét. Az azóta eltelt két évben 15 kiállítást rendeztünk. Jelenlegi kiállításunkon a galéria azon művészei szerepelnek, akiket ebben az időszakban állítottunk ki. Az elmúlt két év minden szempontból növekedésnek tekinthető, hiszen nemcsak a galéria közönsége és rendszeres látogatói lettek többen, hanem a művészkör is stabilizálódott. Az egyéni kiállítások mellett továbbra is megrendezzük az éves seregszemlénket, a Resident Art Fair vásárt, ahol fiatal művészek friss műveit állítjuk ki. A kiállításon szereplő művek többsége még nem szerepelt korábban a galériában, legtöbbjük soha nem is volt kiállítva.
Benkő Barnabás monokróm gesztusokból építkező, a graffitit idéző festményén a megszokott harsány színek helyett, a visszafogott, fakó törtfehér árnyalatok köszönnek vissza. A CrocodilePOWER (Okszana Szimatova és Peter Golosapov) művészpáros futurisztikus, poszthumán vízióiban a digitális képalkotás látványvilága organikus, természeti formákkal keveredik, és olyan biomorf csendéleteket hoz létre, amelyek barokkos színorgiáikkal vonzzák a tekintetet, ugyanakkor beazonosíthatatlanságuk és tükröződő simaságuk révén az mégis legtöbbször visszapattan róluk. Kalán Viktória állatfejű emberalakjai olyan táji szüzsébe kerülnek, amelyek túlontúl szűkek számukra. A valószerűen megfestett tájak így mégis inkább makettre emlékeztetnek, semmint valós látványra. A klímaszorongással összefüggő festmények groteszk hangulata ugyanakkor oldja is ezt a szorongást. Kaszás Konrád absztrakt látomásain a pozitív és negatív formák a vásznon terülve kerítik egymást, és kollázsszerű, a papírkivágásokat idéző síkokat hoznak létre, amelyek olykor totemek, máskor növények burjánzását idézik meg. Kondor Attila leginkább kontemplációs objektumoknak tekinthető képei, bár leginkább a tájképekkel mutatnak rokonságot, valójában távol állnak a hagyományos értelemben vett tájképtől. Ezek a belső látomások leginkább az időtlenséget és a jelen pillanatban való elidőzést teszik érzékelhetővé. Marosi Panni szürreálisan cseppfolyós tájai az álmok és a gyermekkor emlékeinek furcsa elegyeként születnek meg. A zárt terekből való kitekintés a külső és a belső világ találkozásának határterülete, azaz az álom és az ébrenlét közötti furcsa mezsgyén egyensúlyzó elme helyzetét érzékelteti. Osnowski Stefan évek óta tartó kísérletei során a fametszés ősi technikáját alakította át. A szokatlan méret és a rendhagyó technika olyan egyedi printeket eredményez, amelyek a színek és a formák egyszeri és megismételhetetlen keveredése során, az irányított véletlen következtében létrejövő látvány képeit eredményezik. Ronga Eszter homogén színmezőben elhelyezett figurái térré alakítják a síkot. Festményein az egységes színmezők lassan színes gesztusokká oldódnak. Stark Attila színgazdag festményeit a falfirkák bumfordi alakjai, saját mitológiájának keveréklényei, valamint az esetleges, talált feliratok kavalkádja, látszólag minden kompozíciót mellőzve népesítik be. Šwierkiewicz Róbert művészete egyszerre primitív és ősi, gyermeki és naiv, végeredményben pedig leginkább misztikus, melyet azonban mégis a szabadság fogalmával lehet legjobban leírni. Szabó Lobot Balázs naiv, gyermekrajz szerű festményeit a limitált, tiszta színek és néhány visszatérő motívum teszi ismerőssé. Képein egymástól távol eső korok motívumai egységes, vad és otthonos vizuális világot hoznak létre. Szlávik Barbara monokróm minimalizmusában a kép-installáció olyan environmentként is működik, amely érzékiségében is ható teret képezve árasztja el a befogadót. A kép, vagy helyesebben a képek monumentális struktúrája a pusztán kétdimenziós élményt a harmadik dimenzió megtapasztalásával gazdagítja. Tomecz Dániel festményein talált fotók színtorzított változatai köszönnek vissza. Képrégészetében az esetlegességnek és a vizuális rímeknek egyaránt fontos szerep jut. Tölg-Molnár Zoltán lezárult életművéből, az Elfelejtett nyelv sorozatból és a fekete festményekből látható egy-egy alkotás. Tölg-Molnár következetes alkotói pályáján a minimalizmus, a monokróm és a lettrizmus is megjelenik.
Schneller János művészettörténész

