STARK Attila

Stark Attila teljesen új tematikájú képei továbbra is őrzik a képregényszerű látásmódot; a harsány, tiszta színekkel festett, stilizált figurák magukon viselik alkotójuk összetéveszthetetlenül bumfordi, játékos világát. A KuloCity óta ismerős grafikus festészet stílusa visszaköszön a legújabb, „bukolikus” témájú képeken, amelyeken Stark közel tíz éve tartó természetjáró szenvedélyének szereplői és helyszínei láthatók. Az erdei séták során tudományos igénnyel összegyűjtött és külön Instagram-oldalon katalogizált növények, gombák és állatok mesés átiratai népesítik be festményeit, akárcsak a korábban mindenhol megjelenő majmok és kutyák. A különbség ugyanakkor hamar láthatóvá válik. Míg a korábbi festményeken a tér és az arányok tetszőlegesen váltakoznak és falfirkához hasonlóan jelennek meg egyazon képen, az újabb erdei tájak egységes arányaikkal, ha mégoly mesebelien is, de valódi tájként értelmeződnek. Hogy a két világ mikor és milyen formában tud találkozni Stark művein, arra az alábbi képek adnak választ.

Amiről még beszélni kell e művek kapcsán, mert átsüt rajtuk, az pedig az a komplett életérzés, amelyet hívjunk undergroundnak. Ha valakinek a pályája a független képregények világából indul, egzisztenciális okokból klubok flyereit, együttesek lemezborítóit rajzolja és festi, aktív street-artos volt, és olyan szavakat használ munkáin, melyek szubkultúrákat idéznek, az egyrészt egy szabad vizualitás és művészi felfogásmód hatása alatt áll, másrészt pedig akkor tud csak sikeres lenni, ha maga is részese, átélője, szimpatizánsa egy független zenei világnak. – Petrányi Zsolt

Ez a festői nyelv egyébként jól felismerhető a rétegzettségéből is: míg az alsót inkább a festészeti, addig a felsőt a grafikai minőségek határozzák meg. Miután felkerültek a nagy, pasztózus gesztusok, Stark vékonyabb ecsethez vagy olajkrétához, esetleg tollhoz, lakkfilchez nyúl, amivel újabb és újabb layerekkel gazdagítja a kompozíciót, részletekkel, rajzos elemekkel sűríti azt. És bár mellérendelően illeszti egymás mellé ezeket az alakokat, azok végül mégis valamiféle összefüggést adnak ki, és ezáltal megszületik egy narratíva a néző fejében. – Kocsis Katica