Egy ismeretlen életmű – Szita István kiállítása
2017. június 27. – augusztus 4.
„Képeimen a kompozíció rendje biztosítja, hogy a kép belső feszültsége egy katarzisszerű harmóniában oldódjon fel. Sohasem előre kigondolt témák illusztrálásából, megfestéséből születnek képeim. Nem is a tárgyi világot másolom le. Mindig a semmiből, a nem létezőből egy belső hang és erő kényszerít a valóság felé. A kép akkor kész, amikor a harmónia összeáll” – írja művészetértől Szita István.
Rejtőzködő életművek közül is kiemelkedik Szita István (1926-2016) festészeti életműve, amely mind ez idáig csak kevesek számára volt hozzáférhető, pedig hatalmas életműről van szó, melyben az egyházi művek mellett többségben vannak azok a non-figuratív alkotások, melyeket Szita a műterem (dolgozószoba) magányában alkotott, és csak közeli barátoknak mutatott meg.
Teológiai tanulmányai miatt Szita az ötvenes évek kemény diktatúrájában nem kezdheti el festészeti tanulmányait, de egész életét végigkíséri a festészet szeretete, tanulmányozása és az alkotás. 1953-69 között lelkészi munkát végez, mely alól egy felettesével való konfliktus miatt felfüggesztik, így – mint sok más értelmiségi az ötvenes években – gyári munkára kényszerül a Gumigyári Kutató Intézetben. Ekkor is folyamatosan alkot, majd a nyugdíjas éveiben válik igazán aktív művésszé. Több evangélikus templom (Cinkota, Pestújhely) díszítése mellett számtalan festményt készít és néhány kiállítást is rendez, főként a nem figurális képeiből. Bemutatkozó kiállítására készülőben 2016 januárjában éri a halál.
Jelen kiállításunk mérföldkő, hiszen a munkálatok még a művész életében kezdődtek, melyet tavalyi halála kissé megakasztott, de a bemutatkozás a művész egyetértésével jön létre. A képek katalogizálását és válogatását Gadóné S. Zsuzsa és Schneller János az elmúlt egy évben végezték el, melynek eredményeként jött létre ez a kiállítás. A kiállítással párhuzamosan monografikus katalógus és dokumentumfilm is készül Szita művészetéről.
A kiállítás kurátorai: Gadó Zsuzsa és Schneller János
