Gábor HORVÁTH

Sorry, this entry is only available in Hungarian. For the sake of viewer convenience, the content is shown below in the alternative language. You may click the link to switch the active language.

„Munkáim olyan kép létrehozására irányulnak, amely teljes mértékben a festék mint anyag, és az alap mint hordozó közti kölcsönös viszonyának, összhangjának, tapadásnak és taszításnak, konstans és változó, fluid állapotának megfigyeléséből, törvényszerűségeiből ered, s annak engedelmeskedik.”

„Horváth Gábor műveiben nem mondott le a külső realitásról, a belsővé tett látvány a kép független világában sejtetve, mint kiindulási képzet jelen van. Alkotói folyamatában mindig kiinduló-pont volt a világ érzéki lenyomata, mint érzet és metafora beépült és feloldódva őrződött meg festészetében. Érzelmi effektusként a belső tér- és tájképzet befolyásolta a festmény konkrét, anyagi realitását. Nyugodtan mondhatjuk, hogy a képeknek „légköre van”, ezért művei a valóság metaforái, egyfajta eltárgyiasított költészet. Hitt a festészet általi új-realitás teremtésében, amely a valóság szubsztrátuma, de nem a felfoghatatlan abszolútum dogmatikus reprezentálásában, ha-nem a folytonos keresés általi ráébredésben. A teóriáktól mentesen az anyagi, érzéki világra koncentrálva kereste a kifejezési formákat. A tradicionális impasztó, a nemes és varázslatos festékréteg metamorfózisa vonul végig – sorsa által rövidre szabott – munkásságán.” – részlet Gaál József A sötétlő anyagtól az áttetsző derengésig c. írásából (Spacemetal, 2011)