HORVÁTH Gábor

„Munkáim olyan kép létrehozására irányulnak, amely teljes mértékben a festék mint anyag, és az alap mint hordozó közti kölcsönös viszonyának, összhangjának, tapadásnak és taszításnak, konstans és változó, fluid állapotának megfigyeléséből, törvényszerűségeiből ered, s annak engedelmeskedik.”

„Horváth Gábor műveiben nem mondott le a külső realitásról, a belsővé tett látvány a kép független világában sejtetve, mint kiindulási képzet jelen van. Alkotói folyamatában mindig kiinduló-pont volt a világ érzéki lenyomata, mint érzet és metafora beépült és feloldódva őrződött meg festészetében. Érzelmi effektusként a belső tér- és tájképzet befolyásolta a festmény konkrét, anyagi realitását. Nyugodtan mondhatjuk, hogy a képeknek „légköre van”, ezért művei a valóság metaforái, egyfajta eltárgyiasított költészet. Hitt a festészet általi új-realitás teremtésében, amely a valóság szubsztrátuma, de nem a felfoghatatlan abszolútum dogmatikus reprezentálásában, ha-nem a folytonos keresés általi ráébredésben. A teóriáktól mentesen az anyagi, érzéki világra koncentrálva kereste a kifejezési formákat. A tradicionális impasztó, a nemes és varázslatos festékréteg metamorfózisa vonul végig – sorsa által rövidre szabott – munkásságán.” – részlet Gaál József A sötétlő anyagtól az áttetsző derengésig c. írásából (Spacemetal, 2011)

Képei